KÖVETKEZŐ OLDAL

Ha nem teszem meg, tudom, még maradt volna. Percekre, órákra, napokra. De egyszer el kellett engedni a kezét, a lelkét. Ez ugyanolyan fennkölt pillanat volt, mint egy születésé. Ilyenkor ugyanis megtapasztalja az ember, hogy köze van a világmindenséghez. Egy tettel, egy szóval, az elengedéssel. Én legalábbis nagyon hiszek ebben. Éppen ezért volt fájdalmas.” Csupán egyetlen ötletem van a jövőre nézve. Hogy a megmaradt gyógyszereit majd visszaviszem a kórházba, hogy fel tudják használni. Már ha egyáltalán ez lehetséges. Csak élünk, létezünk, vagyunk a gyerekekkel.

Forrás: MSN / FB