A folytatás azonban mindenkit megdöbbentett. Rebeka ugyanis nem saját érdekből válik meg a gyönyörű darabtól: jótékonysági árverésre bocsátja, méghozzá nem akármilyen cél érdekében!
A csepeli Agenor állatmenhely hosszú ideje küzd a fennmaradásért, elhagyott, sérült kutyák és cicák százaiért. És miközben ők nap mint nap harcolnak a túlélésért, Rebeka úgy döntött: az ország legnézettebb ruhája most nekik hoz új esélyt.
A sztár megható sorokkal idézte fel, milyen kötődése volt a ruhához:
„Ez több volt, mint egy ruhadarab. Egy döntés története. Most pedig mások életét szeretném vele megváltoztatni.”
A rajongók ekkor kezdték sejteni: ebből bizony NAGY licitharc lesz.
AMIT MINDENKI VÁRT: A DÖBBENETES ÖSSZEG!
A hír nem ért véget! Folytatáshoz használd a KÖVETKEZŐ OLDAL gombot!
—>> KÖVETKEZŐ OLDAL
Ez is érdekelhet:
Még az elektromos autók elterjedése ellenére is, a technológia fejlettségi szintje miatt nehéz elképzelni egy vásárlót egy olyan bármire képes elektromos járműre, mint amilyen a Subaru Solterra.
A probléma részben az, hogy bár terepjáró képességei terén rendelkezik előnnyel a versenytársaival szemben, ez nem különösebben nagy előny, különösen a belső égésű motorral hajtott 4×4-esekhez képest. A nagyobb probléma azonban mind a hatótávolság, mind a töltés terén jelentkező nehézségek. Egy valós, 290 kilométeres hatótávolság nem túl nagy egy hétvégi kiránduláshoz a vadonban, a hasonló árú riválisok pedig lényegesen többet kínálnak. Ráadásul a Solterra nem kezeli, méri vagy jeleníti meg a hatótávolságát olyan jól, ahogy kellene, és a gyorstöltés sem olyan gyors, mint kellene.
Az autó vezetése a mindennapi használat során is kellemes lenne, de ebben az összefüggésben az autó négykerék-meghajtása keveset tesz hozzá; a vezetési élmény meglehetősen jellegtelen; és rengeteg olyan rivális van, amely nagyobb teljesítményt, vonzó utasteret és hatótávolságot kínál hasonló költségért. És különösen kár persze, hogy a Solterra nem rendelkezik a Subaru-ra jellemző bal oldali bájjal, hogy ellensúlyozza ezeket a hiányosságokat. Az, hogy a Renault egykor nagy példányszámban eladott családi autójának ötödik generációja szinte semmilyen hasonlóságot nem mutat elődjével, valójában nem meglepő, hiszen a Mégane egy olyan modell, amelynek története a megújulásban rejlik.
A meglehetősen hagyományos (és, merem állítani, meglehetősen unalmas) Mk1-ről a legendásan nagy aljú Mk2-re való váltás éjjel-nappal volt, aztán valahogy sikerült etalonnak számító ferdehátúvá válnia, mielőtt a kissé emlékezetes Mk4-gyel ismét a feledés homályába merült volna.
Kicsi az esélye annak, hogy ez a legújabb Mégane (vagy a teljes nevét használva Mégane E-Tech Electric) egyhamar feledésbe merüljön, mert egy nagyon jellegzetes külsejű gép. Ráadásul nagyon mutatós is: a Renault „érzéki technikának” nevezi a formavilágát, de számomra elölről lendületesen futurisztikus, hátulról precíz és letisztult, és okosan a ferdehátú és a SUV közötti határt taposja, olyan arányokkal, amelyek első pillantásra a Range Rover Evoque-ra emlékeztetnek.