Amíg vársz ez is érdekelhet:
A Juke hibrid változata, amelyet egy 1,6 literes benzinmotor és elektromos hajtás kombinációja működtet, összesen 141 lóerős teljesítményt nyújt – ami elsőre jól hangzik, és elvárható lenne, hogy érzékelhetően dinamikusabb is legyen a kisebb, egyliteres benzines változathoz képest. Ám a gyakorlatban nem igazán tud élni ezzel a plusz teljesítménnyel. Ha keményen gyorsítunk, ugyan rákapcsol az elektromos rendszer is, de a benzinmotor túl sokáig gondolkodik, mire valóban bekapcsolódik, ami azt eredményezi, hogy az autó reakciója kissé késlekedőnek, tompának érződik. Amikor végre működésbe lép a benzinmotor, a hangja elég nyers és kellemetlen, ráadásul kissé erőlködve hat, különösen akkor, amikor a fokozatok hosszú áttételein kell keresztülrántania az autót a négyfokozatú automata váltón keresztül.
Ennek ellenére a hibrid Juke általános közlekedésre viszonylag kényelmesen vezethető. Elég csak „D” állásba tenni a váltót, és a vezérlőszoftver a legtöbb helyzetben megfelelően működik, gördülékenyen irányítja az erőforrásokat. Ebből a szempontból jobban teljesít, mint például a Toyota Yaris Cross fokozatmentes automata váltóval szerelt verziói, amelyek gyakran „gumiszalagszerű”, bizonytalan érzetet adnak.
Viszont ha sportosabb vezetési stílusban próbáljuk meg terelgetni a Juke-ot, például szerpentineken vagy tempósabb kanyargós utakon, akkor hamar megzavarodik a rendszer. Ilyenkor előfordulhat, hogy nem vált fel akkor, amikor szeretnénk, vagy nem kapcsol vissza időben, amikor szükség lenne rá. Ez azt az érzést keltheti, hogy a 141 lóerős teljesítmény valójában nem igazán jut el az első kerekekhez. Összességében tehát a Juke hibrid változata könnyen vezethető, de nem különösebben élvezetes, ha dinamikusabb vezetési élményt keresünk.
