Amíg vársz ez is érdekelhet:
A Discovery Sportban csak két motorváltozat található – mindkettő ugyanazzal a 2,0 literes turbófeltöltős négyhengeres dízelmotorral, kétféle teljesítménnyel: 148 lóerővel és 177 lóerővel.
Azonban tesztautónk egy Ford által származtatott 2,2 literes dízelmotort használt, és a Sport legszembetűnőbb kapcsolata a múlttal egyértelműen ez a motor, amely jelenleg mindent árnyékol, amit az autó csinál, a múltbeli kormos zajával és füstszagával. Az, hogy a modell indulásakor nem kapta meg az új négyhengeres Ingenium dízelmotort, egyértelműen a papíron szereplő Achilles-sarka volt, és nagyobb vagy kisebb mértékben ez kivetül az úton is.
Bár az 2,2 literes közvetlen befecskendezésű motor nem a kifinomultság vagy a hatékonyság paragonja, későbbi fejlesztése legalább biztosította, hogy olyan meglehetősen erőteljes lökést adjon, amit egy modern turbófeltöltős dízeltől elvárhatunk.
A motoron keresztül a 310 lb-ft nyomaték bőséges mennyiség, és úgy is érezzük. Egy olyan autó számára, amelyik a két tonnás súlyhatár alatt van, egy 9 másodperc alatti 0-60 mph idő már elég tisztességes.
Sőt, a csomag puhább része nem annyira a 20. századi motorban, hanem inkább a 21. századi sebességváltóban érzékelhető, amelyhez ez a motor hozzácsatlakozott.
Elkerülhetetlenül a kilencsebességes automata váltó hajlama, hogy a motort a termelékeny középtartományban pörgesse, azt jelenti, hogy sok sebességváltással kell élnünk – különösen az autópályán, ahol a végtelen 47,5 mph/1000 rpm végáttétel nem bízható meg még mérsékelt gyorsulással sem.
Azonban a gyors elindulásoknál tapasztalt szakaszos vonakodás inkább zavaró. Nem teljesen világos, hogy ez a váltó második fokozatra való alapértelmezett kapcsolódásának következménye-e – megtartva az ultra-alacsony első fokozatot elsősorban terepjáró feladatokhoz – vagy pedig az a kezdeti vonakodás, amit más ZF-felszerelt Land Rovereknél már tapasztaltunk, de az a fél másodperces driveline zavartság idegesítő, amikor próbálunk egy rést találni a forgalomban.