Amíg vársz ez is érdekelhet:
Az ötödik generáció szent grálja kétségkívül a Turbo 4WD, amelyet az 1992-es rali-világbajnokság pilótaértékelésének győztese, Carlos Sainz neve fémjelez. A 208 lóerős, 2,0 literes turbómotorral és rövid áttételű kézi váltóval felszerelt változat sokak számára álomautó – nem csoda, hogy máig rajongás övezi. De már az alapját adó bármelyik GT-Four konfiguráció is bőven elég ahhoz, hogy egyesek szó szerint ezekkel keljenek és feküdjenek. A valódi gyűjtők pedig olyan egzotikus változatokra vadásznak, amelyek Vukmann Attila garázsába is gond nélkül beférnének: ilyenek a japán belpiacos, összkerék-kormányzással vagy akár világelsőként komputervezérelt, hidraulikus aktív futóművel szerelt verziók – vagy épp az Észak-Amerikának szánt, kabriósított Convertible változat.
Ebben az autóban az élményt nem a nyers teljesítmény, hanem a kifinomultság adja: a fokozatokba puhán, mégis pontosan kapcsoló váltó, az elegendő visszajelzést adó, de sosem tolakodó kormányzás, a mai mércével is kifejezetten komfortosnak számító rugózás, és a korához képest meglepően hatékony hangszigetelés. Az 1135 kilós karosszéria távolról sem hat tankként, mégis elég masszív ahhoz, hogy biztonságos, védett közegben jussunk el vele munkába vagy egy hétvégi kirándulásra. Inkább az egyedülállók, fiatal vagy idősebb párok autója ez – kényelmes első ülésekkel, hátul pedig leginkább kabátoknak és táskáknak való térrel.
