TARTALOM BETÖLTÉSE KÉSZ! MEGNYITÁSHOZ KATT IDE!
Amíg vársz ez is érdekelhet:
A vadonatúj Hyundai Kona egyik legszembetűnőbb változása a teljesen új külső megjelenés. Az elődjéhez képest szinte minden részletében más – SangYup Lee dizájnigazgató vezetésével a Hyundai merészebb irányt vett a formatervezésben. A Tucson után az Ioniq 5 és 6 modellekkel erőteljesen megmutatták ezt az új stílust, és az új Kona is méltó tagja ennek a sorozatnak.
Az oldalsó éles vonalak és a méretes kerékjárati ívek karakteres külsőt adnak az autónak. A Hyundai szerint a Konát elsődlegesen elektromos autónak tervezték, amit jól tükröz a kis méretű hűtőrács, valamint a teljes szélességben futó LED fénycsík, amit a gyártó „Seamless Horizon Lamp”-ként emleget.
Alapfelszereltséggel is szerethető
Advance felszereltségű tesztautónkban kevés dolog hiányzott – talán csak az igényesebb ülések –, és külön öröm, hogy egy jól működő kézi váltót próbálhattunk ki. Ma már ritkaságnak számít, főleg ebben a kategóriában.
– Illya Verpraet, tesztpilóta
Műszaki szempontból az új Kona kevésbé hoz meglepetést. A korábbi modell már egy sokoldalú platformra épült, amely képes volt többféle hajtásformát is kiszolgálni – ezt a megoldást most továbbfejlesztették. Az új K3 padlólemez, amelyet a Kia Niro is használ, alkalmas benzinmotoros, hibrid és tisztán elektromos hajtásláncok befogadására.
Plug-in hibrid verzió nem érhető el, viszont kétféle elektromos modell igen:
A Standard Range 154 lóerős motorral és 48,4 kWh-s akkumulátorral érkezik,
A Long Range változat pedig 215 lóerőt és 65,4 kWh-s akkut kínál.
Mindkettő kicsit erősebb, mint az előző generáció, és már akár 102 kW-os gyorstöltésre is képesek.
A hibrid hajtás ugyanaz, mint amit a Niroban találunk: egy 104 lóerős szívó benzinmotor, egy 43 lóerős elektromotor, valamint egy 1,56 kWh kapacitású akkumulátor dolgozik együtt. A hajtáslánc egy hatfokozatú duplakuplungos automata váltón keresztül viszi az erőt az első kerekekhez – ez a megoldás ritkább a hibrideknél, ahol inkább fokozatmentes váltót alkalmaznak.
A dízelmotorok teljesen kikerültek a kínálatból – ebben a szegmensben már nincs rájuk igény. Helyettük kétféle turbós benzines opció érhető el:
Egy 1.0 literes háromhengeres, 118 lóerővel,
Illetve egy 1.6 literes négyhengeres, 195 lóerővel.
Mindkettőhöz kérhető kézi vagy automata váltó, viszont egyik sem kapott hibrid rásegítést – annak ellenére, hogy máshol már létezik 48V-os mild-hybrid verzió ezekből.
A felfüggesztés az alap benzines változatoknál elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros. A nehezebb hibrid és elektromos modellek viszont hátul már több lengőkaros rendszert kapnak, ami jobb menetkomfortot biztosít. A hibrid verzió annak ellenére, hogy kisméretű akkumulátort kapott, 115 kg-mal nehezebb, mint az alap benzines kézi váltós modell – a tesztautó tömege 1352 kg volt, a tömeg 61%-a elöl, 39%-a hátul oszlik meg.
