TARTALOM BETÖLTÉSE KÉSZ! MEGNYITÁSHOZ KATT IDE!
Amíg vársz ez is érdekelhet:
A korábbi generációs Mazda 3 nem engedte, hogy az idő vasfoga aláássa hírnevét mint az egyik legdinamikusabban vezethető kompakt ferdehátú. Egészen a gyártás végéig fitt és éles maradt – élénk, könnyed mozgékonyságával simán fel tudta venni a versenyt olyan riválisokkal, mint a Seat Leon vagy a Ford Focus, amelyek a kategória élvonalát képviselték, amikor megjelent az új Mazda 3. Az atlétikus lendület és agilitás szempontjából a negyedik generáció is meglepően hasonló képet mutat.
A futómű energikusnak és reszponzívnak érződik, lehetővé téve a menetirány gyors és stílusos változtatását – jóval élénkebben, mint amit egy átlagos kompakt ötajtóstól várnánk. A karosszéria dőlése valamivel hangsúlyosabb, mint például egy Ford Focus ST-Line esetében, de ez fokozatosan, jól kontrollálva történik, így az autó kifejezetten jól reagál egy áramló, sima vezetési stílusra.
A 2,9 fordulatos kormányáttétel miatt a Mazda 3 nem olyan azonnal harapós, mint a Ford, de súlyozása és pontossága kiváló, és nem tűnik lassúnak vagy lomhának a reakcióiban. Pontosan annyit tudunk befordítani, amennyit szeretnénk. Némi visszajelzést is ad a vezetőnek, bár abból jöhetne kicsivel több is.
A korai modellek némi orrtapadási hiányosságot mutattak – még normál, lendületes haladásnál is –, de a Toyo abroncsokról Bridgestone Turanza T005-ösökre való áttérés nagyrészt megoldotta ezt a problémát.
Egyébként a Mazda 3 továbbra is éles, pontos és stabil kanyarvételi tulajdonságokkal rendelkezik, időnként enyhe, de kellemesen érezhető semlegességgel és játékos mozgástérrel, miközben gázadás alatt is jól tartja az ívet.
A Millbrook híresen szigorú hegyi tesztútján a Mazda 3 viselkedése tökéletesen egybevágott azzal, amit az egyik legjobban vezethető kompakt családi autótól várnánk.
A karosszériamozgások – legyen szó gyors vagy szűk kanyarokról – jól kontrolláltak voltak, még ha egy kicsit hangsúlyosabbak is, mint amit egy Focusnál tapasztalnánk. Ennek ellenére a Mazda 3 rengeteg használható tapadást produkált, az orr része pedig készségesen fordult be az ív belseje felé egy kis gázadás hatására. A különösen szűk fordulók néha okozták, hogy az eleje kisodródjon, de ezt könnyedén lehetett korrigálni a gáz visszavételével.
