Hozzászoktunk már, hogy az autógyártók az öregedő típusaikba modern technikát építenek, hogy fenntartsák az érdeklődést a kifutó modellek iránt, amíg megérkezik a friss fejlesztés. Az viszont már ritkább, hogy egy márka készít egy újdonságot, majd visszalép az evolúcióban, hogy kedvezőbb áron kínálhassa. A tisztán elektromos autók számára fejlesztett platformra épülő 3008 szinte már túl modern ahhoz, hogy hibridként gyártsák, de baráti ár/érték aránya mégis indokolttá teszi a prémium kategóriával kacérkodó belépőmodell létezését. A nyugdíjasok legalábbis biztosan szeretni fogják.
Nem lehet azzal vádolni a Peugeot-t és rajta keresztül a Stellantist, hogy nem törődik a jövő kihívásaival, ragaszkodik a bevált megoldásokhoz, és várja a csodát. Sőt, kevés márka mutat ekkora hajlandóságot a különbözésre, más kérdés, hogy a mai piaci helyzetben nekik is meg van kötve a kezük. A 2035-ös céldátum rájuk is vonatkozik, de közben el is kellene adniuk azt a sokféle autót, amit a cégcsoport gyárt, így logikus stratégiát választottak, és terveztek egy kifejezetten elektromos hajtásra optimalizált platformot, amely szükség esetén befogadja a belső égésű motorokat is.
Elég megnézni az árlistát: még a leggyengébb, 210 lóerős, elsőkerekes E-3008 is tízezer forint híján 19 millióról indul, a 320 lóerős, kétmotoros, összkerekes GT csúcsmodell pedig pont annyival áll meg 23,4 millió alatt, és ezek a magánvásárlóknak szóló, kedvezményes árak. Ehhez képest, és a kategória átlagához viszonyítva, egyenesen alkalmi vétel a tesztelt, jól felszerelt, 136 lóerős hibrid 12,7 milliós beugróval.
