A Prius betöltötte szerepét. 1997-ben debütált, egy olyan időszakban, amikor a japán autóipar jelentős átalakuláson ment keresztül: a korábbi karakteres modellek helyét átgondoltabb, praktikusabb járművek kezdték átvenni. Bár a CVT váltók jellegzetes hangja és a kemény műanyagok kopogása nem mindenkit nyűgözött le, a koncepció működött: a Toyota dominálta az utakat, és a villanyautók előtti legfontosabb lépés a hibrid technológia lett. A Prius úttörőként szolgált ebben a kategóriában, de az idő múlásával már nem tudott fenntartani egy állandó forradalmat. A hibrid rendszer általánossá vált, és ezzel a Prius különcsége is megszűnt, háttérbe szorítva az egykor ikonikus modellt.
A Toyota sem volt biztos abban, merre haladjon tovább a Prius fejlesztésével. Yasushi Ueda, a világsikerű E210-es Corolla főmérnöke, olyannyira vívódott a megfelelő irány megtalálásán, hogy saját távozását is fontolgatta. Felmerült, hogy a Prius egy tisztán flottás modellként, például taxiként folytassa, de az is szóba került, hogy presztízsautóvá, afféle kiállítási darabbá váljon. Végül Akio Toyoda hozta meg a döntést – az az Akio, aki nemcsak vezérigazgató, hanem autóversenyző is, és akinek neve a GR Yaris különleges kiadásainál is visszaköszön.
Ellentétek játéka
Az új Prius valójában nem az elődje továbbfejlesztése lett, hanem annak szöges ellentéte (hogy mit is jelentett eddig a Prius-jelenség, arról később). A közvélekedéssel ellentétben egy hibrid autó is nyújthat élvezetes vezetési élményt – bár nem a hagyományos módon. Tavaly például saját Priusommal (lásd képek) 2000 kilométert tettünk meg az Alpokban, és bár más élményt nyújtott, mint egy klasszikus sportautó, élveztük a kanyarokat, az emelkedőket és a lejtőket. Persze, aki a vezetési élményben a manuális váltó kattanásait és a közvetlen mechanikai kapcsolatokat keresi, az valószínűleg inkább bevállalná egy csiga megkóstolását, minthogy egy második generációs Priusszal túrázzon.
Az új generáció viszont szakított a régi képlettel. Az alapokat teljesen átdolgozták: a TNGA-platform merevebb lett, a 13,6 kWh-s lítium-ion akkumulátort a csomagtér helyett a hátsó ülések alá helyezték, az autó pedig alacsonyabb és szélesebb lett. A futómű is komolyabb: elöl MacPherson, hátul kettős keresztlengőkar, a fékrendszer pedig a nagyobb teljesítményhez igazodik. Az összteljesítmény látványosan megugrott, 136 lóerőről 223-ra, aminek eredményeként a 0–100-as sprint 6,8 másodperc alatt megvan – döbbenetes tény, hogy egy mai Prius már az előző generációs Golf GTI gyorsulását produkálja. Mi lesz a következő lépés? Pitypangokból szórt repeszek?
Merész dizájn, kompromisszumokkal
Ha van valami, ami igazán figyelemre méltó ebben az új modellben, az a formaterv. Még azok is elismerően biccentenek, akik korábban elvből elutasították a Priust. Az új generáció sportosabb, tömörebb megjelenésű, a menetfényei a pörölycápákra emlékeztetnek (hasonlóan az új C-HR-hez, Camryhez és Crown Sporthoz). Az autó orra enyhén homorú, amit olyan klasszikus modellek ihlettek, mint a Lamborghini Countach vagy a Marcos Mantis XP. A merész élek és vonalak pedig látványosak anélkül, hogy túlzásba esnének – szemben például a negyedik generációs Prius túlgondolt dizájnjával. Budapesten több taxi sofőr is megállt mellette, hosszasan nézegették, és elismerően vakargatták a borostás állukat. Ugyanakkor a légellenállási együttható romlott az előzőhöz képest, 0,27-re.
Mi nem lett az új Prius?
Az új Prius tehát sok mindent tagad: már nem lassú, nem csúnya – de ezzel együtt nem is különösebben innovatív, nem tágas és végképp nem praktikus. Az ajtónyílások kisebbek lettek, az utastér szűkebb, a sötét tónusok pedig nyomasztóbb hatást keltenek, szemben az előző generációk világos, légies belső tereivel. A panorámatető talán segítene ezen, de annak választása esetén búcsút mondhatunk a napelemes tetőnek.
A beltér strapabírósága is kérdéses: egy 10 ezer kilométert futott tesztautóban már látható sérülések jelentek meg az utas előtti borításon, ami nem túl biztató előjel a hosszú távú minőség szempontjából.
A csomagtér mérete sem kecsegtető: az új elrendezés ellenére mindössze 284 liternyi hely áll rendelkezésre – ami a kompakt kategóriában is nevetségesen kevés. Egy VW Polo például 351 litert kínál, egy ferdehátú Corolla 360-at, sőt, az előző generációs Prius plug-in változatába is be lehetett pakolni ennyit. Úgy tűnik, hogy az új Prius a rendelkezésre álló hely szempontjából minden korábbi generációt alulmúl – és az sem egyértelmű, hogy a megadott 284 liter a tetőig pakolva értendő-e.
