Amíg vársz ez is érdekelhet:
Akár furcsának, bájosnak vagy karakteresnek tartjuk a Renault Twingót, egy dologban biztosan egyetérthetünk: különleges színfoltja a folyamatosan bővülő városi kisautók piacának.
A Twingo egyik legérdekesebb vonása, hogy a kategóriától szokatlan elrendezést alkalmaz: a háromhengeres motor nem az orrban, hanem a csomagtér padlója alatt kapott helyet, és az autó minden változatában – legyen szó a 70, 90 vagy 100 lóerős kivitelről – a hátsó kerekeket hajtja. Ez a konstrukció nemcsak technikailag különleges, hanem praktikum szempontjából is előnyös. A hajtáslánc elhelyezése lehetővé tette, hogy az utastér elrendezése szellősebb, tágasabb legyen, mint amit egy ilyen kis méretű autótól várnánk. Ráadásul ennek az építési módnak köszönhetően az autó fordulóköre hihetetlenül szűk – gyakorlatilag egy londoni taxiéval vetekszik –, így a városi manőverezés élményszerű és gyerekjáték.
Ennek ellenére, ha az ember kilép a város határain túlra, a Twingo gyengeségei szinte azonnal felszínre törnek. Az autó futóműve és zajszigetelése elmarad a szegmens legjobbjaitól, és az a bizonyos „nagyautós” érzet, amit ma már egyre több városi kisautó nyújtani képes, a Twingóból egyszerűen hiányzik. Bár a hátsó motoros kialakítás miatt sportos karaktert lehetne feltételezni róla, és még egy GT változatot is piacra dobtak, a valóságban a Twingo vezetési élménye inkább átlagos, mint izgalmas.