Amíg vársz ez is érdekelhet:
Az időmérő szempontjából valószínűleg kevésbé fontos egy olyan autó esetében, amelynek fő feladata a család kiszolgálása. Ugyanakkor a széles és változatos riváliskínálat miatt elvárható, hogy az autó ésszerű sebességgel és jó vezethetőséggel rendelkezzen, akár négyen ülnek benne, csomagtartójuk tele van cuccokkal, akár csak ingázásra használják. A tesztautónk, a D200, mely egy enyhe hibrid 2,0 literes négyhengeres dízelmotorral rendelkezik, ami 201 lóerőt és 317 fontláb nyomatékot ad le, bőven megfelelt a feladatnak. Persze, továbbra is inkább kényelmes tempójú jármű, amit az 8,3 másodperces 0-60 mérföld/óra gyorsulás is mutat (az ötüléses változat 8,1 másodperc), de nyugodt haladást biztosít, és erősebb, mint az előző, D180-as változat. Könnyű vele egyenletesen haladni, és jól tükrözi nagyobb testvére laza, kellemes természetét.
Gond nélkül beáll egy állandó tempóra, és otthonosan érzi magát az autópályán, a dízelmotor pedig soha nem dolgozik láthatóan túl keményen. Ugyanakkor a D200 mechanikai finomságokban kicsit hiányos, és alacsony sebességnél kissé érdesen szól. A kilencfokozatú automata váltó bár általában sima, néhány helyen azért kevésbé kifinomult. Alacsony sebességnél a váltó reakciója lehet kissé rángatózó, főleg amikor visszakapcsol, mert ilyenkor időnként előfordul egy kisebb, de észrevehető rángatás a hajtásláncban. Magasabb sebességnél, amikor előzni kell, a váltó lassabban találja meg a megfelelő fokozatot, mielőtt gyorsítanál. A plug-in hibrid változat egy kicsit kifinomultabb, simán és megszakítás nélkül vált a két hajtás között, gyorsan felgyorsul, és bár a háromhengeres benzines motornak van egy jellegzetes búgása, sosem hangzik durvának. Összességében a Discovery Sport egész palettáján jó a menetkultúra, alig jut be szél- vagy útzaj a kabinba.