Az esztelen adrenalinhajsza addig egy bohém, tét nélküli játék, amíg nem a saját bőrömet vagy pénztárcámat kockáztatom. Persze, őszintén bevallom, hogy jelenlegi életem szakaszában egy 1,8 tonnás Citroën csak a vágyak szintjén létezik, de ott eléggé erőteljesen. Bár a Totalcar szerkesztőségében az autóbuzéria számít a legkevésbé cikinek, azért leszögezném, hogy nagyon nehezen tudok kötődni tárgyakhoz.
Az első autómat is szinte habozás nélkül adtam el, pedig nem kevés helyen jártam vele itthon és külföldön, ráadásul életem egyik legélvezetesebb nyarát köszönhettem neki. De szerencsére még olyan korban élek, amikor léteznek azok a tárgyak, amelyek engem is rajongással töltenek el. Ilyen például a Citroën C6. Szoborszerű formájával, keret nélküli oldalablakaival és sok más elegáns, vagy éppen érdekes megoldásával bármikor képes vagyok maflán sóhajtozó, sóvárgó idiótává válni.
A vágyakat csak tovább fokozta a C6 brutális értékvesztése, ami felébresztette bennem a kapzsiságot. A magyar használt autópiacon csupa kétmillió forint körüli példányt lehet látni az egykor 11-15 millióért kínált autóból, tehát nem is olyan elképesztően magas a belépő. Persze, ha külföldre is elnézünk, a 200 ezer kilométernél kevesebbet futott példányokért akár ennek háromszorosát is kérhetik. Éppen ezért jött jól, hogy sikerült szereznünk egy használt C6-ost tesztelésre.
A Citroën C6-ot már öt éve nem gyártják, de 2017-ben is lenyűgöző jelenség a forgalomban. Mindenki nagyon udvarias, mert egyszerűen nem értik, mi is ez. Az összhatás tekintetében egy-egy elemet kölcsönzött minden korábbi nagy Citroën modelltől, leginkább a CX-től és a DS-től, de az egyénisége vitathatatlan.
Elölről olyan, mint egy fura arcú cserebogár, oldalról pedig egy kecses ívű bálna, amit sosem kritizálnánk a mérete miatt, hátul pedig menőzik a homorú ablakával és az ál-szedánságával. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy inkább egyedi, mint szép, pedig az eleganciáját egy percig sem lehet megkérdőjelezni.
