Egy olcsó autóban mindig van valami, amit látszólag szándékosan rontanak el. A formaterv borzalmas, vagy az anyagok különösen igénytelenek, az alapmotor kínosan gyenge, esetleg a térkínálat vagy a kivitelezés minősége borzalmas. Sokáig azt hittem, hogy ez törvényszerű, de valójában nem az.
Amióta a Dacia felrúgta a konvenciókat, és elkezdett szemtelenül olcsó, mégis használható autókat kínálni, nem igazán volt komolyan vehető ellenfele. A Peugeot 301-es és testvérmodellje, a Citroën C-Elysée tűnnek a Logan első igazi kihívóinak, de papíron egyik sem tűnik túl izgalmasnak. Látszólag egyetlen dologban múlják felül a román modellt: valamivel jobban néznek ki, bár a Logan második generációját ismerve már ez sem egyértelmű. A népautó Citroën-változata azonban bebizonyította, hogy az adatok és képek milyen keveset árulnak el egy autó karakteréről.
Nem lehet könnyű feladat egy ilyen spórolós szedánt tervezni. A nagy testhez általában kis kerekek társulnak, a motortér szűk, viszont a csomagtartó hatalmas. Ez gyakran nem szokott jól sikerülni, de a PSA formatervező csapatának legalább nem egy meglévő modellből kellett kiindulniuk, ami lehetőséget adott arra, hogy ne egy Renault Thalia-szerű szörnyeteg szülessen.
A spórolás nyomai persze felfedezhetők, mint például a váltókar elé, a középkonzolra telepített két első ablakemelő-kapcsoló, a narancssárga-fekete monokróm központi kijelző, vagy a kurblis hátsó ablakok. De egyik sem volt zavaró számomra, mivel mind egyszerű, de praktikus megoldás. Egyetlen eszetlen megoldás jutott eszembe, a hátsó üléspadba integrált két fejtámla. Nem elég magasak, így inkább a felnőtt utasok nyakát támasztják, ami veszélyesebbnek tűnik, mintha egyáltalán nem lenne hátsó fejtámla.
