Amíg vársz ez is érdekelhet:
A Renault ötödik generációs Clio-ja újfajta kifinomultságot áraszt, amely nemcsak a működésében, hanem a kinézetében és az utastérben is megnyilvánul. Az a döntés, hogy a Renault az előző 898 cm³-es háromhengeres turbómotort felváltja egy új, 999 cm³-es háromhengeres turbómotorral, bár elsőre száraznak és technikai jellegűnek tűnhet, valójában lehetővé tette a jármű számára, hogy új magasságokba emelkedjen a finomhangolás, a vezethetőség és a hatékonyság terén.
A teljesítmény nem kiemelkedő. Még az új motorral is, a középkategóriás benzinmotoros Clio több mint egy másodperccel lassabb a nulláról 60 mph-ra, mint a tavaly tesztelt 94 lóerős 1.0 literes Volkswagen Polo. Ugyanakkor, 11,6 másodperces időeredményével, fél másodperccel gyorsabb volt, mint a 89 lóerős Nissan Micra IG-T, amit 2017-ben teszteltünk, és majdnem egy teljes másodperccel gyorsabban gyorsult 30 mph-ról 70 mph-ra.
A kanyarokban és éles fordulókban rövid időre életre kel a váz dinamikája, ha egy kicsit visszahúzod a gázt, de csak addig, amíg az elektronika be nem avatkozik.
Szubjektív szempontból sok mindent elmondhatunk a Clio-ról, ami lenyűgöző. A motor csendes és jól viselkedik a háromhengeresekhez képest indításkor és alapjáraton, és az intuitív módon kalibrált gázpedál segítségével könnyedén simán indulhatunk el.
A motor kifejezetten visszafogott marad, miközben elkezd dolgozni, és a gázreakciók észrevehetően jobbak, mint az előző 898 cm³-es motor esetében.
Még mindig van egy nagyon hasznos nyomatékhullám 2000 rpm és 3500 rpm között, ami lehetővé teszi, hogy a jármű magasabb fokozatokban is jól húzzon autópálya sebességnél, és olyan határozottsággal, amit 25 évvel ezelőtt egy hasonló kisautóban még nem találhattál volna, de a mai turbómotoros modelleknél ez már szinte természetes.
Magasabb fordulatszámokon azonban a Ford legkisebb Ecoboost háromhengerese még mindig lendületesebb és szívesebben forog, míg a Clio nem zárkózik el a 5000 rpm fölötti fordulatszámtól, amikor szükség van rá.